Filmnovella – az azonos című kisfilm alapja
Album: A Csend-trilógia szövegalapjai Készült: 2010  Feltöltve: 2011-10-28 18:00  
  4398 lejátszás
Valaki az utcán. Egy gyerek. Az arcát látod. Megy és beszél. A szája nem nyílik, de te hallod a fejedben, amit beszél. Hallod, és érted.

„Ez egy ilyen reggel. Mostanában sok ilyen reggelem volt. Ilyen reggel? Milyen? Hideg? Lassú? Túl gyors. Fölösleges?... Valami helyett egy másik. Egy másik reggel helyett, ami lehetett volna. Majd még lesz is, biztosan.”

„Lecke. Olvastuk, hogy a civilizációtól messze élő vademberek félnek a fényképezőgéptől. Hogy elrabolja a lelküket. Röhögtünk. Bevallhatom-e, hogy én is félek ettől-attól... Egy szart vallhatom be... Se magamnak, se másnak. Utálom a fejüket. Nem akarom látni őket. Nem akarok beszélni velük. És megyek valahová, ahová nem akarok menni.”

Másvalaki egy másik utcán. Az arcát látod. Megy és beszél. A szája nem nyílik ki, de te hallod a fejedben, mit mond. Hallod, és érted.

„Megyek valahová, ahová nem akarok menni. És csak én tudom. Vigyázni kell, mit mondok. Ezzel tök egyedül vagyok. Délután elmegyünk azt a kabátot megvenni együtt. Erőltetett dolog, de azért jó dolog. Mi lenne enélkül? Mondjuk most úgysem lehetne felvenni. Majd délután.”

„Röhögni meg ordítani meg összeveszni meg kibékülni. Azt kell. Milyen röhejes lenne, ha nem kéne. Vagy egészen furcsa lenne. Nem is röhejes lenne, hanem furcsa. Egészen ilyen izé. Megható. Na, most gyorsan meghatódni. Most lehet. Elbújni itt, menni, közben meghatódni vagy mi. Fújtass, lazíts, használd ki az időt. Tíz percet szánj rá, ne többet. Nem lehet töbet, mert észreveszik.”

Egy harmadik valaki egy harmadik utcán. Az arcát látod. Megy és beszél hangtalan. Te hallod, és érted. Énekel.

„Szánok reá
Tíz perceket
Észreveszik
Itt nem lehet
Itt mit lehet
Bólintani
Tam-tamtaram
Bólintani

Tengerre száll
Százhéthalál
Szép barmait
Áldozza már
Tengerre száll
Ott páva jár
Páváskodik
Marháskodik

Ordítani
Csöndes Jani
Szájonveri
Úgysincs neki
Más álma már
Nincs is halál
De ha nincs is halál
Mért jár a száj”

És akkor újra az első gyereket látod és hallod.

„Semmi kedvem látni a fejüket. Soha nincs semmi kedvem látni a fejüket. Mi a fenéért kellett reggel sírnom? Biztos rohadtul látszik még. Ne dörgöld a szemedet, mer kinyomom – ezt mondja a mamája. Ez azért vicces... Meghalsz, porrá leszel. Hát persze. És addig? Erről van szó. Addig mi legyen, erről legyen szó.”

A második jön megint. Jön, hallod és látod.

„Egyedül vagy, és erről nem beszélhetsz senkinek. Lehet, hogy erről kéne, nem másról? Vigyázni kell. Mi hiányzik? Hogy ne kelljen vigyázni, az hiányzik. Ez a lényeg. Hogy mit mondok, hogyan mondom, hogyan nézek, hova nézek. Az orrom elé. Jó is volna. Ez nem ennyi, ez sokkal nehezebb. Én meg fáradt vagyok mindig röhögni meg ordítani.”

Újra a harmadik jön, és te hallod, ahogy énekelget.

„Fáradt Jani
Szájonveri
Nem fárad el
Úgy énekel.
Így énekel
Hosszan teszi
Nem fárad el
Nem élvezi...”

És most felváltva hallod és látod őket, ahogy közelednek egy napfényes, nagy tér felé. Három különböző utcán, de ugyanarra a pontra igyekeznek.

„Odaérek, meglesz az egész hülyeség, aztán jön a nyár. Végül is nincs semmi baj.”
„El kéne menni másfelé. Végül is úgyis az lesz.”
„Nem visz út a hegyre föl, tamtaramtatam...”
„Nem rossz dolog a nyár. Kikapcsol, bekapcsol, valami lesz.”
„Másfelé, ahol mittudomén, a tenger felé...”
„Nem hajó, amire szállsz, tamtaramtatam...”
„Nem rossz gyerekek ezek, lehet, hogy én vagyok hülye.”
„Mit egyem magam ezen? Egye magát más.”
„Nem taramtaramtaram... Na, elég már, fejet föl...”
„Felejtsem el. Nem beszélni róla.”
„Nem beszélni semmiről. Minek?”
„Ne írd le, ne mondd el. Senkinek.”

Aztán a kis, napfényes téren, egy barátságos kisváros iskolája előtti téren találkoznak ők hárman.
Már nem hallod őket.
Bemennek az iskola kapuján.
Bent már ott az az osztály. Év végi osztályfényképezésre gyűltek össze. Kis csoportokban ülnek és állnak. És beszélnek, zsibonganak. Mindenki egyszerre beszél.
Hallod, de nem érted. Nem érteni.
A hivatásos fényképész, aki addig ott ült, eloltja a cigarettáját, és állványos gépéhez megy. Elrendezi a gyerekeket, egymás mögötti sorba állítja őket.
A gyerekek beállnak. Vigyorognak, pofákat vágnak. Mozgolódnak, sustorognak. Már mindenki a gép felé néz, de még van, aki odasúg valamit a másiknak. Aztán mindannyian kedvesen a gépbe néznek.

A fényképezőgép elkattan.
A legutóbb feltett SZÖVEGEK
Prozack: Murder the Masters 2005 (dalszövegek)
A dalok szövege (Veszprémi Attila)
2014-03-04 05:00
Veszprémi Attila: Dunai Csontvári Gábor Levelei és Új könyvetské-je
Dunai Csontvári Sztella hagyatékából
2013-01-17 11:28
Veszprémi Attila: Négy három kettő egy
Filmnovella – az azonos című kisfilm alapja
2011-10-28 18:00
Veszprémi Attila: Elmész helyettem?
Filmnovella – az azonos című kisfilm alapja
2011-10-28 18:00
Veszprémi Attila: Brazil Scherzo
Hangvers egy vagy több előadóra – az azonos című videóváltozat pontos szövege
2011-10-28 18:00
Veszprémi Attila: Csend
Filmnovella – az azonos című kisfilm alapja
2011-10-28 18:00
Veszprémi Attila: Aranyerdő
Filmnovella
2011-10-28 18:00
Györkös Bernadett: Dal
Egy 2006-ban megjelent szöveges-zenés cd címadó dalának szövege
2011-10-28 17:55
Copyright 2006 – 2015. VeszprĂŠmi Attila ĂŠs mĂĄsok.