Filmnovella – az azonos című kisfilm alapja
Album: A Csend-trilógia szövegalapjai Készült: 2010  Feltöltve: 2011-10-28 18:00  
  4543 lejátszás
Négy gyerek üldögélt a régi iskola félig lebontott, romos épületében, egy piszkos fal mellett. Az egyikük, aki bal felől ült, felhúzott térdére támasztotta állát, úgy nézett a semmibe. A mellette lévő törökülésben kissé előrehajolt , alig láthatóan billegett balra-jobbra, közben lefelé bámult, és a kezében tartott lerágott csirkecsontot tapogatta, forgatta, mintha nem látott volna még ilyet. A harmadik görnyedt tartásban előrenyújtotta két lábát, és a lyukas, ronggyá foszlott cipőjére ragadt sarat vizsgálgatta egykedvűen, miközben néha kézfejével megtörölte az orrát. Ilyenkor szipogott is párat, majd kis fintort vágott hozzá. A negyedik gyerek inkább guggolt, mint ült. Hátát a falnak vetette, két keze a térdén, és felfelé nézett, mintha valamin erősen gondolkozna.

Egyikük sem szólt semmit. Mocskos szürke és barna kabátokban, durva,túl nagy méretű, koszos szoknyákban ültek. Ezeket úgy guberálhatták valahonnan. Valaha pirosak, sárgák, kékek lehettek ezek a ruhadarabok, most azonban színük egybefolyt a falak színével, a sár színével, a por színével. A gyerekek arca, keze is piszkos volt. De nem látszott rajtuk félelem, sem szomorúság. Csak unalom. Egyformaság. Nem különböztek egymástól egy csöppet sem.

Egyszerre az egyikük – a negyedik, aki guggolt – fölállt. Társai ránéztek, kissé meglepetten. Az ő arcán először harag látszott, aztán türelmetlenség, végül reménytelenség. Nem nézett rájuk, úgy szólalt meg.

– Meddig csináljuk még?

Senki sem felelt, elfordították a fejüket. A gyerek megismételte.

– Meddig csináljuk még?

Az, aki a csontot forgatta, újra fölnézett rá.

– Mit akarsz csinálni?

Az álló felé fordult. A pillantásában volt némi lenézés és némi tanácstalanság.

– Hát ezt már nem akarom.

A hangja üresen csengett és türelmetlenül. A másik szélen ülő akkor azt mondta.

– Van időnk, nem?

Az álló szenvedő arcot vágott.

– Mit tudom én. Honnan tudjam?

Itt egy kis szünetet tartott, majd hozzátette.

– Nem akarok lemaradni.

A sorban a harmadik, aki eddig hallgatott, most megmozdult.

– Ne izgulj már.

És kis szünet után hozzátette.

– Ugyanazért vagyunk itt. Bírd ki. Most ez a feladat.

Az álló tanácstalan lett. Nem akart kilógni a sorból a világért sem. Ha a többiek türelmesek, annak biztosan van oka. Biztosan igazuk van. Mégis azt mondta:

– Én már nem ülök vissza.

Az, aki a bal szélen ült, és állát a térdén nyugtatta, most ránézett. A saras cipőjű viszont ellenkezőleg, elfordította a fejét és lesütötte a szemét, mintha szégyellni kéne, ami történik. De az, aki azóta is a csontot tapogatta, hirtelen ingerült mozdulatot tett, és váratlanul türelmetlen hangon és hangosan azt mondta:

– Jó, akkor te ne ülj vissza.

Majd, mint aki nem tudja máshogy kifejezni, amit valójában gondol, dühös lendülettel maga elé vágta a csirkecsontot. Az nevetséges, erőtlen zajjal szánkázott messzire a piszkos betonon.

Az álló mintha csak erre a törésre várt volna. Vonásai kisimultak. Kissé kihúzta magát, elfordult társaitól, oldalt lépett, és benyúlt a kabátja zsebébe. Nehézkes, ingerült rángatással kutatott egy darabig a foszló szövetben, majd előhúzott egy mobiltelefont. A fénytől hunyorogva megnézte rajta az időt, és kelletlenül elhúzta a száját. Aztán a telefont óvatosan a földre tette, és elkezdett kibújni a szennyes ruhákból. Először a kabátot dobta le, nagyjából oda, ahol előzőleg ő ült. Ahogy a kabátot elröptette, feltűnt hófehér, flitterekkel kivarrt blúza, hasi részén egy világszerte ismert énekesnő képével. Aztán a hatalmas, loncsos szoknyából bújt ki, és azt is a kabát mellé dobta. Bokáig érő fehér nadrágjára néhány szürke cérnaszál tapadt, ezeket lepöckölte. Végül egy kis téglarakás mögött lehajolt, és felemelte csillogóra tisztított fehér cipőjét, nehézkesen fél kezével ügyetlenül a téglákra támaszkodva lerúgta magáról a piszkos, foszlott félcipőket, és belebújt a fehérbe. Finnyásan elrugdalta a levetett lábbeliket a kabát és a szoknya kupaca felé, a haja felé nyúlt, hogy megigazítsa, de meggondolta magát, és inkább leeresztette a kezét.

– A színpad előtt jobbra leszek anyuval. – mondta. – Beárulhattok a tanárnőnél, ha akartok.

Senki nem felelt. A harmadik alak – a saras cipőjű – lustán, békülékenyen intett neki, fél kezével. Az álló fölemelte a földről a telefonját, megfordult, és otthagyta őket.

A három gyerek tovább üldögélt a fal mellett. Az első felhúzta lábát, és a térdére rátámasztotta állát. A másik törökülésben ült, keze az ölében, idegesen kocogtatta az ujjait. A harmadik a cipőjére ragadt sarat piszkálta.

– Ennyit a Kitti ötöséről.

Ezt a törökülésben ülő mondta a saras cipőjűnek. Az abbahagyta a sárdarabok vizsgálgatását, és ültében ránézett a másikra. Aztán hirtelen fölállt. Mozdulatát mindkét társa követte pillantásával. Ő kis fintort vágott, majd lépett előre néhányat, megállt, lehajolt, fölemelte a csirkecsontot, és odavitte a törökülésben lévőnek, aki az előbb eldobta. Lenyújtotta.

A másik elvette. A bal szélen ülő fölnézett a még mindig álldogáló alakra. Akkor az visszaült előbbi helyére. Az bal szélen ülő pillantásával követte, majd megbökte a mellette lévőt, aki ekkor már ismét a csirkecsontot forgatta. Az ránézett, majd társa pillantását követve átfordította tekintetét a másik irányba. Akkor látta, hogy mi a baj. Lazán kinyúlt, és mellékes mozdulattal betűrte a sáros cipőjű hótiszta, fehér gallérját a piszkos kabát alá. Talán attól bújt ki, ahogy az előbb fölpattant. Most már nem látszott, rendben volt.

Aztán tovább üldögéltek. Mellettük a negyedik társuk ledobott göncei, formátlan, mozdulatlan kupacban. A romba besütött a nap. Jó idő ígérkezett. Rajtuk nem látszott sem félelem, sem szomorúság. Csak unalom. Egyformaság. Nem különböztek egymástól egy csöppet sem.
A legutóbb feltett SZÖVEGEK
Prozack: Murder the Masters 2005 (dalszövegek)
A dalok szövege (Veszprémi Attila)
2014-03-04 05:00
Veszprémi Attila: Dunai Csontvári Gábor Levelei és Új könyvetské-je
Dunai Csontvári Sztella hagyatékából
2013-01-17 11:28
Veszprémi Attila: Négy három kettő egy
Filmnovella – az azonos című kisfilm alapja
2011-10-28 18:00
Veszprémi Attila: Elmész helyettem?
Filmnovella – az azonos című kisfilm alapja
2011-10-28 18:00
Veszprémi Attila: Brazil Scherzo
Hangvers egy vagy több előadóra – az azonos című videóváltozat pontos szövege
2011-10-28 18:00
Veszprémi Attila: Csend
Filmnovella – az azonos című kisfilm alapja
2011-10-28 18:00
Veszprémi Attila: Aranyerdő
Filmnovella
2011-10-28 18:00
Györkös Bernadett: Dal
Egy 2006-ban megjelent szöveges-zenés cd címadó dalának szövege
2011-10-28 17:55
Copyright 2006 – 2015. VeszprĂŠmi Attila ĂŠs mĂĄsok.