Filmnovella – az azonos című kisfilm alapja
Album: A Csend-trilógia szövegalapjai Készült: 2010  Feltöltve: 2011-10-28 18:00  
  5497 lejátszás
Négy gyerek üldögélt a régi iskola félig lebontott, romos épületében, egy piszkos fal mellett. Az egyikük, aki bal felől ült, felhúzott térdére támasztotta az állát, úgy nézett a semmibe. A mellette lévő törökülésben kissé előrehajolt, alig láthatóan billegett balra-jobbra, közben lefelé bámult, és a kezében tartott lerágott csirkecsontot tapogatta, forgatta, mintha nem látott volna még ilyet. A harmadik görnyedt tartásban előrenyújtotta két lábát, és a lyukas, ronggyá foszlott cipőjére ragadt sarat vizsgálgatta egykedvűen, miközben néha kézfejével megtörölte az orrát. Ilyenkor szipogott is párat, majd kis fintort vágott hozzá. A negyedik gyerek inkább guggolt, mint ült. Hátát a falnak vetette, két keze a térdén, és felfelé nézett, mintha valamin erősen gondolkozna.

Egyikük sem szólt semmit. Mocskos szürke és barna kabátokat, durva,túl nagy méretű, koszos szoknyákat viseltek. Valaha pirosak, sárgák, kékek lehettek ezek a ruhadarabok, most azonban a színük egybefolyt a falak, a sár és a por színével. A gyerekek arca, keze is piszkos volt. De nem látszott rajtuk félelem, sem szomorúság. Csak unalom és egyformaság. Nem különböztek egymástól egy csöppet sem.

Egyszerre az egyikük – a negyedik, aki guggolt – fölállt. Társai ránéztek. Az ő arcán először harag látszott, aztán türelmetlenség, végül reménytelenség. Nem nézett rájuk, úgy szólalt meg.

– Meddig csináljuk még?

Senki sem felelt, elfordították a fejüket. A gyerek megismételte.

– Meddig csináljuk még?

Az, aki a csontot forgatta, újra fölnézett rá.

– Mit akarsz csinálni?

Az álló pillantásában volt némi lenézés és némi undor.

– Hát ezt már nem akarom.

A másik szélen ülő akkor azt mondta.

– Van időnk, nem?

Az álló szenvedő arcot vágott.

– Mit tudom én. Honnan tudjam?

Itt egy kis szünetet tartott, majd hozzátette.

– Nem akarok lemaradni mindenről.

A sorban a harmadik, aki eddig hallgatott, most megmozdult.

– Ne izgulj már.

És kis szünet után hozzátette.

– Ugyanazért vagyunk itt. Bírd ki.

Az álló tanácstalanul hallgatott. Talán tényleg van még idejük. Talán igazuk van. Mégis azt mondta:

– Én már nem ülök vissza.

Az, aki a bal szélen ült, és állát a térdén nyugtatta, most ránézett. A saras cipőjű viszont ellenkezőleg, elfordította a fejét és lesütötte a szemét, mintha szégyellni kéne, ami történik. De az, aki azóta is a csontot tapogatta, hirtelen ingerült mozdulatot tett, és vadul rákiabált az állóra:

– Jó, akkor te ne ülj vissza.

Majd, mint aki nem tudja máshogy kifejezni, amit valójában gondol, maga elé vágta a csirkecsontot. Az nevetséges, erőtlen zajjal szánkázott messzire a koszos betonon, és egy kicsit meg is lökte a földre helyezett kamerát, amely szerencsére nem mozdult el, lencséje továbbra is a négy gyerekre irányult.

Az álló mintha csak erre várt volna. Vonásai kisimultak, kissé kihúzta magát, elfordult társaitól, oldalt lépett, és benyúlt a kabátja zsebébe. Idegesen kutatott benne egy darabig, majd előhúzott egy telefont. A fénytől hunyorogva megnézte rajta az időt, és kelletlenül elhúzta a száját. Úgy látszott, korán van még. De az is látszott, hogy ő most már nem másítja meg a döntést. A telefont óvatosan a földre tette, és elkezdett kibújni a szennyes ruhákból. Először a kabátot dobta le, nagyjából oda, ahol előzőleg ült. Aztán kibújt a szakadt pólóból és ledobta a szoknyát is. Valahonnét oldalról felkapott egy aranyosan csillogó flitterekkel kivarrt hófehér blúzt, amelynek hasi részén egy énekesnő neve látszott – meg egy fehér nadrágot. Erre néhány szürke cérnaszál tapadt, ezeket lepöckölte. Fölrángatta magára mindkettőt, aztán egy kis téglarakás mögül kiemelte csillogó fehér cipőjét, és kivett belőlük néhány ékszert. Nehézkesen, fél kezével ügyetlenül a téglákra támaszkodva lerúgta magáról a piszkos, foszlott félcipőket, és belebújt a fehérbe, aztán fölvette az ékszereket. Odébb rugdalta a levetett lábbelit, majd a haja felé nyúlt, hogy megigazítsa, de meggondolta magát, és inkább leeresztette a kezét. Egy pillanatig csend volt.

– A színpad előtt jobbra leszek anyuval. – mondta aztán. – Beárulhattok a tanárnőnél, ha akartok.

Senki nem felelt. A harmadik alak – a saras cipőjű – lustán, békülékenyen intett neki, fél kezével. Az álló fölemelte a földről a telefonját, megfordult, és otthagyta őket.

A három gyerek tovább üldögélt a fal mellett. Az első felhúzta lábát, és a térdére rátámasztotta állát. A másik törökülésben ült, keze az ölében, idegesen kocogtatta az ujjait. A harmadik a cipőjére ragadt sarat piszkálta.

– Ennyit a Kitti ötöséről.

Ezt a törökülésben ülő mondta a saras cipőjűnek. Az abbahagyta a sárdarabok vizsgálgatását, és ültében ránézett a másikra. Aztán föltápászkodott – mozdulatát mindkét társa követte pillantásával –, kis fintort vágott, majd lépett előre párat, megállt, lehajolt, fölemelte a csirkecsontot, és odavitte a törökülésben lévőnek, aki az előbb eldobta. Lenyújtotta.

A másik elvette. A bal szélen ülő fölnézett a még mindig álldogáló alakra. Akkor az visszaült előbbi helyére. Az bal szélen ülő pillantásával követte, majd megbökte a mellette lévőt, aki ekkor már ismét a csirkecsontot forgatta. Az társa pillantását követve átfordította tekintetét a másik irányba. Akkor látta, hogy mi a baj. Lazán kinyúlt, és mellékes mozdulattal betűrte a sáros cipőjű tiszta, fehér gallérját a piszkos kabát alá. Most már nem látszott, és ez így rendben volt.

Üldögéltek tovább. Mellettük a negyedik társuk ledobott göncei, három formátlan, mozdulatlan kupacban. A romba besütött a nap. Jó idő ígérkezett. Rajtuk nem látszott sem félelem, sem szomorúság. Csak unalom és egyformaság. Nem különböztek egymástól egy csöppet sem.
---

2010 – 2020
A legutóbb feltett SZÖVEGEK
Prozack: Murder the Masters 2005 (dalszövegek)
A dalok szövege (Veszprémi Attila)
2014-03-04 05:00
Veszprémi Attila: Dunai Csontvári Gábor Levelei és Új könyvetské-je
Dunai Csontvári Sztella hagyatékából
2013-01-17 11:28
Veszprémi Attila: Négy három kettő egy
Filmnovella – az azonos című kisfilm alapja
2011-10-28 18:00
Veszprémi Attila: Elmész helyettem?
Filmnovella – az azonos című kisfilm alapja
2011-10-28 18:00
Veszprémi Attila: Brazil Scherzo
Hangvers egy vagy több előadóra – az azonos című videóváltozat pontos szövege
2011-10-28 18:00
Veszprémi Attila: Csend
Filmnovella – az azonos című kisfilm alapja
2011-10-28 18:00
Veszprémi Attila: Aranyerdő
Filmnovella
2011-10-28 18:00
Györkös Bernadett: Dal
Egy 2006-ban megjelent szöveges-zenés cd címadó dalának szövege
2011-10-28 17:55
Copyright 2006 – 2015. VeszprĂŠmi Attila ĂŠs mĂĄsok.