Tisztelt Szülők!
Az elmúlt napokban az alább olvasható levél érkezett iskolánkba.
Tartalmát megismerve, a megelőzés és tudatosítás érdekében fontosnak tartjuk közzétételét! Amennyiben személyesen szeretnék a szülővel felvenni a kapcsolatot, e-mail címe és telefonszáma a titkárságunkon megtalálható.
Az eset kapcsán felvettük a kapcsolatot „iskolánk rendőrével” a BRFK IV. kerületi munkatársával, Szatai Beatrix-szel is.
Hirmann László igazgató
Tisztelt Igazgató Úr, Kedves Osztályfőnök Tanárnő!
Nem tudom, pontosan kit is kell megszólítanom levelemmel: Legszívesebben egyszerre írnék az egész tantestületnek, szülőknek, gyerekeknek.
Sajnálatos esemény történt a tegnapi napon. Az iskolából hazafelé tartó lányunkat – már lakásunk lépcsőházában – egy ismeretlen férfi követte, megszólította, s arra kérte, adja át neki a mobiltelefonját. Később erőszakosan a földre taszította lányunkat, s ott leszorítva tartva fenyegető szavakkal zsebeit átkutatta, s a telefont elvette.
Nagylányunk higgadtan, (belső rémületét leplezve) a leghelyesebben cselekedett.
Elmondta nekünk, hogy ebben a szülői szívet is szorongató helyzetben az ő fejében végig az járt, hogy mit is tanultak az iskolában. Riadt, de higgadt fejjel tudta elemezni a helyzetet, kontrollálni saját belső tusáját. Elmondta: az segítette, hogy tudta, mit kell tennie. Nem ellenkezett, de megpróbálta szóval tartani az elkövetőt esetleges segítség érkezését várva.
Köszönöm Önöknek, hogy lányunk e kritikus helyzetben a felkészítésre, az iskolában hallottakra ilyen erősen tudott támaszkodni, s magabiztosságot adhatott önmagának azáltal, hogy végig tudta gondolni a lehetőségeit, s fel tudta mérni a támadó szándékait, elszántságát.
Büszkék vagyunk lányunkra, hogy nem pánikolt, megőrizte higgadtságát, nem mutatott ellenséges ellenállást, de nagyon együttműködő sem volt.
A rendőrséggel (intézkedő, helyszínelő, nyomrögzítő, nyomozó) együttműködve részletes tanúvallomást tudott megfogalmazni, ahogy az egyre többször előadott esemény részleteit már egyre alaposabb részletességgel tudta kibeszélni magából.
Üzenetem, hogy félni, rettegni, aggódni nem kell és nem szabad.
Ismerni kell a helyes cselekedetet – gyermekként mindenképpen –; engedni kell az erőszaknak. Lányunk – a felkészítésnek hála – tudott ezen ismereteibe kapaszkodni a legnehezebb pillanatokban.
Köszönjük.
mi, Szülők
|
|
Sulihírek 
Külön programnaptár (2006 – 2008)
Az oldal nyomtatása!