Háromdal

Három dalban az egyik hiány
Biztos átlényegül mássá
Egy törvénytelen társsá
Valami lesz belőle, ami nem hiány
Furcsa ábrák
Sötét szobám falán

Három dalban a végtelennek
Már nincs mesélni kedve
Inkább hozzád bújik este
Szerelem nyitja rátok az ajtót csöndesen
Jó éjt kíván
Így legyen

És a szíved fölött nyugvó végtelen
Mesébe alszik téged
Ahogy egyszer régen kérted
Tőle igazán semmiség
El tud aludni még
Azt hiszem nem is tud már mást
De ez is szép